Szivák Judit: A kezdő pedagógus

A kezdő tanár többnyire úgy érzi magát első munkahelyén, mint az „idegen az ismeretlen földön”.

Ekkor szembesül az ember azzal, hogy a tanár képesítés megszerzésével nem lezárultak tanulmányai, hanem valójában kezdetét vette a pálya tanulásának soha nem sejtett kudarcokkal és sikerekkel vegyes útja, amelyet a tanítványok iránt érzett felelősség motivál. A tanárrá válás, a jó tanárrá válás folyamata már régóta foglalkoztatja a tudományt és közvéleményt egyaránt.

A pedagóguskutatás nagy állomásai: a pedagógus tulajdonságai, személyisége, majd a pedagógus tevékenységeinek kutatása, s egy ideje (elmúlt évtizedek) a pedagógus gondolkodás- döntéshozatal került előtérbe. A kognitív pszichológia, majd kognitív pedagógia megjelenése, is segíti ezeket a kutatásokat.

A pedagógussá válás problematikájával foglakozó kutatások, magukba foglalják: a karrierkutatásokat, a szituáció- illetve problémaészlelésével, viselkedés és tevékenységrendszerrel, a gondolkodási- döntési struktúrát leíró, az attitűd valamint a képzést-továbbképzést (vagyis a pedagógiai „működés” legfontosabb aspektusait).  

A kezdő tanárok legfontosabb problémái

A kezdő tanárok általában közel azonos problémákkal küzdenek, illetve hasonló kudarcokat élnek meg.

Simon Veenman volt az aki 1984-ben készített egy összegzést, amikor 83 beszámolóból egyesével kiválasztotta a 15 legsúlyosabb problémát ,majd egy összesített rangsort készített. Az ő munkássága nyomán került a szakmai köztudatba a „reality shock” , vagyis a pályakezdés kritikusan problématerhelt szakaszának leírása.

1992-ben Young és Beverly szintén összeállított egy problémarangsort.

A fent említett kutatók tanulmányai, illetve egyéb tanulmányok alapján a kezdő tanár nehézségek alábbi fő tartalmi kategóriái állapíthatók meg:

-         a tanulók, tanulócsoportok eltérő személyiségével, képességével kapcsolatos tervezési, szervezési, módszertani problémák

-         fegyelmezés, szervezés

-         módszertani felkészültség, illetve adaptációs készség

-         beilleszkedés

-         túlterhelés

-         tanácskérés-tanácsadás, reális ön- és tevékenységértékelés

A kezdés problémái következetesen azonosak a 60-as, a 70 –es, és a 80-as években Európában és az USA-ban.

A kezdő és tapasztalt tanárok tevékenységében, gondolkodásában megfigyelt alapvető különbségek.

1.     Tervezés

-         a tapasztolt tanárok hosszú távú oktatási céljaikból vezetik le az adott tanóra célját

-         az óravázlatot képesek rugalmasan kezelni (tapasztalt tanár)

-         több szempontot vesznek figyelembe (tapasztalt tanár)

-         paralel tervezést végeznek, vagyis egymás mellett átgondolják a tanári és tanulói tevékenységeket is (tapasztalt tanár)

-         a kezdő tanárra jellemző a rövid távú célok tervezése

-         komoly gondot jelent az óra időbeosztása (kezdő tanár)

-         kevesebb szempontot vesznek figyelembe (kezdő tanár)

-         az instrukciók logikai elemekre bontása szinte teljesen hiányzik (kezdő tanár)

2.     Észlelés - információfeldolgozás

-         a tapasztalt pedagógus több történés észlelésére képes, lehetővé válik az adekvát reagálás

-         kezdő tanár nem képes egyszerre észlelni több történést, így az információfeldolgozás folyamata lassú

3.     Interaktív tevékenység

-

4. Döntési folyamatok, kognitív struktúrák

-         a döntési folyamatokban észlelt különbségek két okra vezethetők vissza: a tapasztalt tanárnál a döntései, a proaktív, interaktív és posztaktív szakaszban szerves kapcsolatban állnak egymással ; a másik ok a tapasztalt tanát viszonylag viszonylag nagy megbízhatósággal hoz gyors döntést

-         (a pedagógiai gondolkodás, döntési struktúra az ábrán)

-         a pedagóguspályához szükséges tudás rétegei a következők: a) szaktárgyi tudás (subject knowledge); b) mesterségbeli, pedagógiai tudás (professional knowledge); c) a pedagógiai problémamegoldással , döntésekkel kapcsolatos tudás (professional judgement)

5.     Tanári attitűd

-         végzős hallgatók, tanárjelöltek rendszerint demokratikus és idealisztikus elvekkel és attitűdökkel kezdik a páylát

-         később ez a diákközpontú, demokratikus vezetési stílus a külső nyomás és a tapasztalatok belső mérlegelése nyomán általában konzervatív irányba toldódik és tudatossá válik

Milyen tanár vagyok?

1.     Az önértékelés, reflektív gondolkodás szerepe

-         a tanárképzés jelenlegi rendszerében igen kevés értékelő jelzést kapnak a hallgatók önmagukról, pedagógiai képességeik alakulásáról

-         az egyik legfontosabb kifejező eszköz a pedagógus munkájában a reflektív gondolkodás és gyakorlat kifejlesztése

-         a reflektív tanítás a pedagógiai tevékenységet tudatosan elemző gondolkodás és gyakorlat, mely biztosítja az okatató –nevelő tevékenység folyamatos önellenőrzését és ezen alapuló fejlesztését

-         a) a reflexió eszközével élnek a tanárok amikor saját maguk között megbeszélve, kollegiális keretek között el tudják dönteni, hogy a problémás esetek milyen megoldása a legcélravezetőbb

-         b) a reflektálás során a tanárok tudatosan választanak a tanítási elméletek különböző verziói között olyan módszereket alkalmaznak, melyek tapasztalati úton eredményesnek bizonyultak

-         c) a reflektív gondolkodás segítségével új szituációmegélési és megoldási tecnikákat fejleszthetnek ki

2.     Kezdő tanárok

-         a hallgatók saját előzetes elképzelései és tapasztalati határozzák meg, hogy mit fogadnak el, mit tartanak fontosnak és mit vallanak magukénak a képzés alatt tanultakból

-         a végzés utáni elképzelések a tanításról, saját pedagógiai célokról, meggyőződésekről nem eléggé definiáltak, tudatosak, általában megalapozatlan liberalizmus jellemzi

-         a kezdő tanár általában ritkábban él az önelemzés gyakorlatával

Mire törekedjen, mit tehet a kezdő tanár?

-         „reality shock”:minden pályakezdő tanár tele van aggodalommal

-         felkészülés a várható nehézségekre (első lépések megtervezése):

1.”milyen is vagyok?”

(Reális önismeretünkre támaszkodva vállaljuk fel személyiségünket, ez a bizonytalanság oldásának alapja. Ennek kialakításában óriási szerepe van a mikro-, majd a szaktanítási gyakorlótanítás időszakának.)

2. milyen tanár szeretnék lenni?

(Mindenkiben van egy kialakult ideális tanárkép, át kell gondolni, hogy mik a számunkra fontos értékek,célok a nevelésben;milyenné szeretnénk formálni a gyerek személyiségét,stb.→ezek szembesítése az érvényes tantervi célokkal)

3. hol fogok tanítani?

(A beilleszkedésért minél többet megtudjunk a leendő munkahelyünkről az osztályokról,stb.)

4.hogyan fogunk „nekivágni”?

- tervezőmunka (szakmai működésünk időtervét átgondolni; a gyerekeket rászoktatni a pontos órakezdésre)

- első találkozás a gyerekekkel(bemutatkozás, az éves feladatok   átbeszélése→barátságos, de határozott légkör)

5. ki fog segíteni?

(általában csak elenyésző segítség; baráti beszélgetések kezdeményezése a kollégákkal;stb.)

Önelemző eljárások, fejlesztő technikák

-         struktúrált beszélgetés

-         fogalmi térkép(concept mapping)

-         pedagógiai feljegyzések(„naplózás”)